2020. január 17., péntek
Watercolor - Téli taj
Nagyon hiányzik mostanában az az igazi tél, sok hóval és hideggel, nem igazán érzem, hogy ez a köd reggeltől estig jót tenne bárkinek.
2020. január 6., hétfő
Reggel-illat
Nem is értem, ezt miért nem osztottam meg veletek nyáron, de most így tél derekán jól esett vosszagondolni a nyárra.
Reggel-illat
Ahol az elmúlt három évben laktam, nem ilyen illata volt a reggeleknek. Most, hogy hazaköltöztem, és reggelente korán kelek, és újra érzem ezt az illatot, mintha a lelkem sebei begyógyulnának. Először nem is értettem, miért mosolygom, amikor az erkélyen kihajolva a késő nyári reggeli levegőtől megborzongott a karom. De milyen is ez az illat? Képzelj el egy erdő széli mezőt, korán van, de a madarak már csicseregnek. Minden gyönyörű zöld, a fák, a föld, szinte a levegő is. Egy picit minden párás, a fűszálakon megült a sok kicsi harmatcsepp. A nap már vígan süt, de nincs már az a nyári forróság, ami előtte sokáig volt. Ez az illat egyszerre édes, csípős, de az elmúlást is magában hordozza. Ez az illat jelentette az iskolába járást, az ősz, egy új tanév kezdetét. Egyszerre van benne a múlt és a jövő, egyszerre boldog és szomorú.
Kint álltam az erkélyen, és csak hagytam a reggel-illatnak, hogy a részemmé váljon.
2019.08.19.
Reggel-illat
Ahol az elmúlt három évben laktam, nem ilyen illata volt a reggeleknek. Most, hogy hazaköltöztem, és reggelente korán kelek, és újra érzem ezt az illatot, mintha a lelkem sebei begyógyulnának. Először nem is értettem, miért mosolygom, amikor az erkélyen kihajolva a késő nyári reggeli levegőtől megborzongott a karom. De milyen is ez az illat? Képzelj el egy erdő széli mezőt, korán van, de a madarak már csicseregnek. Minden gyönyörű zöld, a fák, a föld, szinte a levegő is. Egy picit minden párás, a fűszálakon megült a sok kicsi harmatcsepp. A nap már vígan süt, de nincs már az a nyári forróság, ami előtte sokáig volt. Ez az illat egyszerre édes, csípős, de az elmúlást is magában hordozza. Ez az illat jelentette az iskolába járást, az ősz, egy új tanév kezdetét. Egyszerre van benne a múlt és a jövő, egyszerre boldog és szomorú.
Kint álltam az erkélyen, és csak hagytam a reggel-illatnak, hogy a részemmé váljon.
2019.08.19.
2019. december 13., péntek
Üzenet a palackban
Üzenet a palackban
El kell küldött levelek,
Sorakoznak a polcon,
Porosodnak,
Álldogállnak,
És csak arra várnak,
Levegyem őket onnan.
El nem küldött leveleim,
Mind érzelmekkel teli,
De már a polc se az igazi,
Ki tudja mennyit
Bír még.
El nem küldött levelek,
Már borítékba tettem,
Megcímeztem,
Bélyeget tettem
Az összesnek a tetejére.
De mégiscsak el nem küldött,
Sárga lapok.
S mi lenne ha elküldeném?
2019.dec.13
2019. október 28., hétfő
Watercolor
Akvarell
Kaptam egy könyvet édesanyámtól, ami azzal próbálkozik, hogy még tanítja az alapvető technikákat. Still trying, but proud.
Puszi*Konek
Kaptam egy könyvet édesanyámtól, ami azzal próbálkozik, hogy még tanítja az alapvető technikákat. Still trying, but proud.
Puszi*Konek
2019. október 25., péntek
Összeköt a múlt
Összekuszálva
Mintha csak visszarepültünk volna néhány évet, mikor még mind a ketten középsuliba jártunk. A jobb oldalán ültem, és ő csak zongorázott, én pedig néztem a kezét, ahogy játszott. Egy mustársárga, kötött garbós pulcsi volt rajta, a Twilight könyv jutott eszembe, ahogy több mondaton keresztül arról ábrándozott Bella, hogy milyen jól áll Edwardnak az őzbarna pulóver. Ezt sosem értettem, de ahogy beléptem az ajtón, ő lejött a lépcsőn, megdobbant a szívem, és el is felejtettem, miért találkoztunk újra. Csókkal üdvözölt, kávéval kínált, és érdeklődött, milyen az egyetem. Ahogy az új zongorájához vezetett, csak arra tudtam gondolni, mennyire vonzó rajta ez a szín. Később, mikor közelebbről néztem a mosolyát, éreztem, hogy nehézzé vált a lelkem. A régi emlékeim peregtek a szemem előtt, mikor a zeneiskolában játszott nekem, vagyis mikor megzavartam a gyakorlásában, de utána mégis rám mosolyogva játszott néhány saját darabot. Vagy mikor a pöttyös szoknyámban voltam, és birs pálinkát ittunk, "birs? kérdeztem, bírlak, felelte". Mellette feküdtem a takaró alatt, de már akkor éreztem, hogy hiányzik. Elmesélte, hogy mennyire várja az új munkahelyét külföldön, de én közben sikítottam belülről, hogy ne menj el, ne menj el. De végül csak annyit mondtam, hiányozni fog, és vigyázzon magára kint. A búcsúcsókunk egyszerre volt túl édes, és küldte a lelkem mélyebbre, ahol egyre nehezebb lett. Visszanézni sem tudtam időben, elcsigázottan mentem tovább a buszmegállóba. A gondolataim zavarosak voltak, a szívem nehéz, egyszerre voltam a pokolban, és lebegtem egy kicsit a felhők felett.
2019. Október 25.
Mintha csak visszarepültünk volna néhány évet, mikor még mind a ketten középsuliba jártunk. A jobb oldalán ültem, és ő csak zongorázott, én pedig néztem a kezét, ahogy játszott. Egy mustársárga, kötött garbós pulcsi volt rajta, a Twilight könyv jutott eszembe, ahogy több mondaton keresztül arról ábrándozott Bella, hogy milyen jól áll Edwardnak az őzbarna pulóver. Ezt sosem értettem, de ahogy beléptem az ajtón, ő lejött a lépcsőn, megdobbant a szívem, és el is felejtettem, miért találkoztunk újra. Csókkal üdvözölt, kávéval kínált, és érdeklődött, milyen az egyetem. Ahogy az új zongorájához vezetett, csak arra tudtam gondolni, mennyire vonzó rajta ez a szín. Később, mikor közelebbről néztem a mosolyát, éreztem, hogy nehézzé vált a lelkem. A régi emlékeim peregtek a szemem előtt, mikor a zeneiskolában játszott nekem, vagyis mikor megzavartam a gyakorlásában, de utána mégis rám mosolyogva játszott néhány saját darabot. Vagy mikor a pöttyös szoknyámban voltam, és birs pálinkát ittunk, "birs? kérdeztem, bírlak, felelte". Mellette feküdtem a takaró alatt, de már akkor éreztem, hogy hiányzik. Elmesélte, hogy mennyire várja az új munkahelyét külföldön, de én közben sikítottam belülről, hogy ne menj el, ne menj el. De végül csak annyit mondtam, hiányozni fog, és vigyázzon magára kint. A búcsúcsókunk egyszerre volt túl édes, és küldte a lelkem mélyebbre, ahol egyre nehezebb lett. Visszanézni sem tudtam időben, elcsigázottan mentem tovább a buszmegállóba. A gondolataim zavarosak voltak, a szívem nehéz, egyszerre voltam a pokolban, és lebegtem egy kicsit a felhők felett.
2019. Október 25.
2019. október 20., vasárnap
Bullet journal
Szép napot mindenkinek! ❤️
Utólag szeretném megosztani veletek az októberi bullet journalom témáját, annak az apropóján, hogy mennyire produktív voltam a mai nap folyamán. Ahogy eldöntöttem, hogy többet fogok festeni, azt is eldöntöttem, hogy a kezdő oldalán a hónapnak az elkövetkező időkben, amég kedvem van, lesz egy kis festményecske. Illetve visszatérve a produktivitásra, volt ma időm festeni, a mellett, hogy takarítottam a koliban elég sokat.
Puszi*Konek
Utólag szeretném megosztani veletek az októberi bullet journalom témáját, annak az apropóján, hogy mennyire produktív voltam a mai nap folyamán. Ahogy eldöntöttem, hogy többet fogok festeni, azt is eldöntöttem, hogy a kezdő oldalán a hónapnak az elkövetkező időkben, amég kedvem van, lesz egy kis festményecske. Illetve visszatérve a produktivitásra, volt ma időm festeni, a mellett, hogy takarítottam a koliban elég sokat.
Puszi*Konek
2019. szeptember 23., hétfő
Bullet Journal - Watercolor
BoJou és a vízfesték története
Történt előző félévben, mikor még Debrecenben tanultam - azóta lediplomáztam, most Pesten tanulok -, hogy a komoly tanulás helyett elővettem a gyermeki énemet, és kipróbáltam újra a vízfestéket. Nem mondom, hogy jól ment, de nagyon élveztem. Azóta persze elő se vettem semmit, csak olyan jó Konekcis módra, de egy barátom nagyon inspirált, hogy újra kipróbáljam, és ekkor jött a felismerés, hogy a kész műveket be lehetne ragasztani valahogy a kis bulletbe. És ez így is történt, úgyhogy nézzétek, itt a mostani első kis próbálkozások.
Puszi*Konek
Történt előző félévben, mikor még Debrecenben tanultam - azóta lediplomáztam, most Pesten tanulok -, hogy a komoly tanulás helyett elővettem a gyermeki énemet, és kipróbáltam újra a vízfestéket. Nem mondom, hogy jól ment, de nagyon élveztem. Azóta persze elő se vettem semmit, csak olyan jó Konekcis módra, de egy barátom nagyon inspirált, hogy újra kipróbáljam, és ekkor jött a felismerés, hogy a kész műveket be lehetne ragasztani valahogy a kis bulletbe. És ez így is történt, úgyhogy nézzétek, itt a mostani első kis próbálkozások.
Puszi*Konek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)